2010. július 22., csütörtök

MEG MINDIG TART A KANIKULA

S elegge hatassal van rank , fizikai eronletunkre, s emiatt jo nehany orat mulasztunk mindennapi munkankbol, ami nem is lenne olyan rossz , de sajnos meg mindig nem jutottam napirendre a teendoimben.
Pedig olyan nagyon vagyom arra hogy ugy menjek este lefekudni , hogy na most mindent szep rendben befejeztem.Kivanom azokat a perceket melyeket elvezhetek anelkul hogy allando panik allapot legyen bennem , abbol kifolyolag hogy meg annyi surgos , el nem halaszthato munkam van.
Hogy mindenhol minden rendjen:a fiokok kiszortalva, a szekrenyek katonas rendben,mindenhol az utolso simitasok elintezve....
Nehogy felreertsetek hogy manias vagyok , mert amugy sem sikerul abszolut rendet tartanom, ehhez legal;abb ket bejaronore lenne szuksegem(ami kizart dolog) , vagy legalabb ugy 10 evvel nagyobb unokara(vajon?), de ugye ahhoz hogy jo legyen a kozerzet szukseges hogy ne surgessen allandoan a surgos munka!Oh ez a surgosseg!Ebben a sebes mindent elsodro vilagban!
No de fel a fejjel!

4 megjegyzés:

  1. meglátogatnálak és segítenék, Iri. én kb. 10évvel nagyobb unoka vagyok, nem? :D

    VálaszTörlés
  2. Oh, bizony jol fogna.Hat mondjuk olyan 13.

    VálaszTörlés
  3. Hát,néha vissza kell fogni a rend iránti vágyunkat.Én ezt akkor kezdtem el gyakorolni,mikor már a második gyerek is megszületett.:)

    VálaszTörlés
  4. Nem kell mindent egyszerre megcsinálni, mert mindennek meg van a saját ideje

    VálaszTörlés