A vezetoszerepben levoket,meg az intelektualis korbe tartozokat is cakis jo vonasokkal ,ruhaztam fel(kepzeletben).Nem tudom talan ez a videki elet velejaroja?
Innen aztan az ido teltevel sok csalodas ert.Nehezen tudtam elfogadni a kapott pofonokat, s sokat artottam ezzel magamnak s kapcsolataimnak is.
Ezert is nagyon halas lehetek az Urnak , hogy olyan szepen mindent a helyere tett.
Mert ugye ez onmagamrol is egy ferde kepet mutatott, nehzen tudtam elfogadni magam, meg allandoan arra torekedtem , hogy egy tokeletes kepet mutassak kifele, ami aztan jocskan ketszinuseget szult
Meg csaladi eletem is dugdostam mindenfele alarcok moge.S tudjatok , hogy idovel az ember annyira belejon , hogy eszre sem veszi.Emlekszem meg evekkel ezelott Raul , nagyobbik fiam , akkor meg olyan tizeneves lehetett,es nagyon mereszen ramkerdezett, miutan tanuja volt egy beszelgetesnek valakivel" Anyukam miert kell annyira atvaltoznod mikor massal beszelsz?"
Es ekkor jottem ra mennyire is igaza van.S kezdtem javitani, mig fel nem szabadultam s sokkal konnyebb lett eletem , mert termeszetesse valtam.
Sokmindenre tanitott meg az Ur,onmagammal szemben is es kapcsolataimban is.Elfogadni mindenkit ugy ahogy van, nem szepitgetve,nem javitgatva,nem itelgetve.
Hat eppen ez jutott ma eszembe.Mert csendben vagyok , egyedul itthon.Nehany orara.
